Öntisztázásra, melyet korábbi cikkünkben mutattunk be részletesen 2015 ősze óta van lehetőségük a közbeszerzésből kizárt ajánlattevőknek. Azóta még csak másfél év telt el, így valószínűleg a Közbeszerzési Hatóság gyakorlata nem tekinthető kikristályosodottnak. Ennek ellenére érdemes lehet áttekinteni az eddigi határozatokat, hiszen így jobban felmérhetik az érintettek, hogy intézkedéseik elégségesek lesznek-e az eredményes öntisztázáshoz. Ugyanakkor nehezíti a téma kutatását, hogy csak a sikeres öntisztázások határozatai elérhetőek – és azok is sokszor csak részlegesen az üzleti titkok miatt – az elutasítások azonban egyáltalán nem nyilvánosak. Eddig 20 esetben született pozitív döntés.
Magyarországon a kizáró okok hatálya alá került ajánlattevők megbízhatóságát a Közbeszerzési Hatóság vizsgálja.
Ahogy már korábbi cikkünkben is leírtuk, az öntisztázás eredményes, ha az alábbi három területen tesznek lépéseket az érintettek:
- a gazdasági szereplő bizonyította, hogy a bűncselekménnyel vagy kötelességszegéssel okozott kárt megtérítette vagy vállalta annak megtérítését,
- a nyomozó hatóságokkal aktívan együttműködve átfogóan tisztázta a tényeket és a körülményeket, és
- olyan konkrét technikai, szervezeti és személyi intézkedéseket hozott, amelyek alkalmasak a további bűncselekmények vagy kötelességszegések megelőzésére.
Az elfogadható intézkedéseket azonban nem nevesítette pontosan a jogalkotó. Ezt azzal magyarázta, hogy mivel a magyar jogban teljesen új jogintézményről van szó, így tapasztalatok hiányában nehézséget okozna a lehetséges intézkedések elméleti összegyűjtése, és ezzel meg is kötnék az érintettek kezét, akik konkrét felsorolás nélkül jobban tudnak alkalmazkodni az adott eset egyedi körülményeihez.
A következőkben végigtekintjük a három területen elfogadott intézkedéseket, és megpróbálunk következtetni belőle a Hatóság gyakorlatára.
A hatóságokkal való együttműködés
Az illetékes hatóságokkal való együttműködés lényegében a tényállás tisztázásában való közreműködést jelenti annak érdekében, hogy a tények és valamennyi érintett személy felelőssége kiderüljön. Elvárás, hogy a tényállás tisztázásában való együttműködés haladja meg a puszta adatszolgáltatást. Együttműködésnek azt nevezhetjük, ha vállalkozás a hatósági megkeresések teljesítésén túl, további tények közlésével is segíti a tényállás felállítását.
Azonban arról nincs szó, hogy a jogsértés elkövetőjének feltétlenül kötelessége lenne a jogsértés beismerése, és nem veszti el az öntisztázás lehetőségét az, ha valaki jogorvoslattal él a megállapított jogsértéssel szemben. Ezek ugyanis nem akadályozzák a tényállás feltárását.
Bár a hatóság a legtöbb esetben vizsgálta azt is, hogy a kérelmező gazdasági szereplő a jogsértést elismerte-e, és a kiszabott bírságot megfizette-e, de a bírság megfizetését mégsem tartja elégségesnek az együttműködés bizonyításához. Annak azonban, hogy a bírság kiszabásakor milyen szorzót alkalmazott az illetékes hatóság, már szerepe lehet az együttműködő magatartás bizonyításában. Ugyanis ha a jogsértő együttműködött, akkor alacsonyabb szorzószámot alkalmaznak.
Figyelembe vehető az együttműködő magatartás igazolásakor, ha a kérelmező a jogsértő állapotot azonnal megszüntette és a terhére rótt cselekmény elkövetését nem vitatta, vagy ha a jogsértés vizsgálatában illetékes hatóság nyilatkozatban ismeri el, hogy a kérelmező az eljárás során együttműködő magatartást tanúsított.
Eredményes lehet az öntisztázás akkor is, ha a gazdasági szereplő együttműködött a hatósággal, azonban a hatóság által megállapított tényállást a bíróság utóbb megváltoztatja, kiegészíti. A tényállás jogerős megállapítása nem lehet általánosan kötelező feltétel, mivel ez a kizáró okok egy részére nem értelmezhető – ilyenek az ajánlatkérő által önállóan megállapítható kizáró okok.
Kérdés, hogy beszélhetünk-e öntisztázásról akkor, ha a kizáró ok bekövetkezése éppen az együttműködés hiányából fakad: például a hamis adatszolgáltatás miatt zárták ki a közbeszerzésből a pályázót. Ugyan a közbeszerzési törvény elvileg nem tiltja az öntisztázást ebben az esetben, azonban a törvényi feltételek teljes körű fennállása mindenképpen megkérdőjelezhető lehet. Így tehát a hamis adatszolgáltatással és az ajánlatkérő jogtalan befolyásolásával kapcsolatos kizáró okok tekintetében eredményes öntisztázásról csak akkor lehet szó, ha a gazdasági szereplő még a kérdéses közbeszerzési eljárásban minden olyan nyilatkozatot, információt az ajánlatkérő (vagy megbízottja) rendelkezésére bocsát, amely alapján ezek teljes körűen vizsgálhatók. Például elképzelhető az öntisztázás, ha a jogsértés után az ajánlattevő maga tárja fel a jogsértés körülményeit az ajánlatkérőnek.
A bűncselekménnyel, kötelességszegéssel vagy egyéb jogsértéssel okozott kár megtérítése
Az okozott kár megtérítésével kapcsolatos gyakorlat még rendkívül szűk körben vizsgálható csak. Mindezidáig ugyanis főleg a versenyfelügyeleti és a környezetvédelmi, szociális és munkajogi jogsértések területén került sor eredményes öntisztázásra. A problémát az okozza, hogy ezekben az esetekben rendkívül nehezen azonosítható a károsultak köre, mert vagy túl sok a károsult, vagy mert közvetlenül senki sem károsodott. Ilyenkor azt vizsgálják, hogy a kérelmező hozott-e hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy ha később érkeznek be károsulti igények, azokat teljesíteni tudja.
Eddig, ha a kérelmező arra hivatkozott, hogy a jogsértés kapcsán senkinek nem keletkezett kára, ezt a Közbeszerzési Hatóság – ellentétes információ hiányában – minden esetben elfogadta. Az ugyanakkor előfordult az is, hogy a hatóság bekérte a munkabalesetet szenvedett munkavállaló nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a kérelmezővel szemben sem kártérítési, sem sérelemdíj iránti igénye nincs.
A versenyfelügyeleti jogsértés miatti kizáró okok miatt felmerülő kártérítés ügyeket látszólag nagyvonalúan kezelte a hatóság. Minden esetben elfogadta, ha az érintett gazdasági szereplő egy később kidolgozandó eljárásrend szerint vállalt kötelezettséget a károsultak kártalanítására.
Így elmondható, hogy a károsultak körének és a kár összegének meghatározásával kapcsolatos nehézségek miatt a Közbeszerzési Hatóság jogértelmezése és eddigi gyakorlata inkább kiterjesztő, megengedő jellegű.
Technikai, szervezeti és személyi intézkedések
Mivel ezzel a témakörrel kapcsolatban van a legtöbb feladata a kizárt pályázóknak, így a Közbeszerzési Hatóság gyakorlata is e téren a leggazdagabb.
Érdemes azonban néhány általános következtetést leszögezni a részletek előtt.
Egyértelműnek látszik például, hogy olyan intézkedést, amely megelőzte a kizáró ok bekövetkezését, nem fogad el a hatóság. Tehát ha az érintett gazdasági szereplő bírósági felülvizsgálatot kezdeményez egy kizáró okot megállapító határozat ellen (ami az előzőekben ismertetettek szerint az eredményes öntisztázást nem zárja ki), akkor a bíróság jogerős döntéséig csak rendkívül korlátozottan hozhat a kérelmező olyan intézkedéseket, amelyek pervesztés esetén az öntisztázási kérelmet azonnal vagy rövid időn belül lehetővé teszik. Mindenképpen szükséges lesz olyan lépéseket is felmutatnia, amelyek az elmarasztaló határozat után születnek.
Ez alól kivételt jelenthetnek azok az intézkedések, melyek a jogsértés jogerős megállapítása előtt, de a jogsértés elkövetése után születtek, ha a jövőben is alkalmasak a megelőzésre. Ilyenek lehetnek például a jövőben rendszeresen szervezett oktatások.
Általánosan igaz az is, hogy nincs törvényi kötelezettsége a vállalkozásnak arra, hogy mind a három felsorolt (személyi, technikai, szervezeti) körben foganatosítson valamilyen intézkedést, csak azon a területen kell lépnie, amely a kizáró ok szempontjából releváns.
Személyi intézkedések
A személyi intézkedések alapvetően a munkavállalókra, illetőleg vezető tisztségviselőkre irányulnak. A legenyhébb intézkedés, amit a hatóság még elfogadhatónak tartott, az érintett munkavállalók munkaköri leírásának módosítása volt. Ennél súlyosabb intézkedés volt a munkakör (és az SZMSZ) módosítása mellett az érintett vezető tisztségviselő lemondásának elfogadása, a felelős munkavállaló szóbeli figyelmeztetése, a legsúlyosabb intézkedés pedig a felelősök munkaviszonyának megszüntetése volt.
Lehetséges személyi intézkedés az is, ha a tulajdonosokkal, részvényesekkel szemben lépnek fel. Megkövetelhetik például, hogy a jogsértést elkövető részvényes szüntesse meg a menedzsmentjéhez fűződő kapcsolatát, befolyását.
Technikai intézkedések
A technikai feladatok közé sorolhatjuk azonban pl. a hiányzó védőfelszerelések biztosítását, az ISO szabvány bevezetését, ellenőrzött, naprakész adatbázisok létrehozását és végül a szerződő partnerek gondos kiválasztását, melyben a technikai feltételek biztosítását is figyelembe veszik.
Szervezeti intézkedések
A szervezeti intézkedések az eddigiekben kialakult joggyakorlat szerint alapvetően három területen: az oktatásban, a belső szabályozó eszközökben (pl. iránymutatások, etikai szabályzatok stb.) és a szervezeti struktúra megváltoztatásában érvényesülhetnek.
Mindhárom intézkedésre volt is példa az eddigi gyakorlatban, de a leggyakoribb azonban a különböző oktatások szervezése volt. Az ugyan még nem egyértelmű, hogy az eredményes öntisztázáshoz csak a már megtartott oktatások elégségesek, vagy figyelembe vehetőek a jövőben megtartani kívánt képzések is, a tematika és a résztvevők összetétele és száma azonban biztosan döntő szempont lesz.
A belső szabályozó eszközökkel kapcsolatban a hatóság a cég egészére vonatkozó, számon kérhető és követhető szabályozást várt el. Szervezeti intézkedések lehetnek még a complience egység felállítása, a jogsértések bejelentőinek védelme, a rendszeres auditok szervezése. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy egy-egy intézkedés meghozatala nem elégséges, bizonyítani kell annak hatékonyságát is.
Összefoglalva elmondható, hogy ugyan az eddigi alacsony esetszám miatt még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az öntisztázással kapcsolatos hatósági gyakorlatra vonatkozóan, de kétségtelen, hogy a döntések több esetben is viszonylag megengedőek voltak. Ennek egyrészt az lehet az oka, hogy hatóság szeretné támogatni az öntisztázás gyakorlatának elterjedését és az intézmény eredeti célját, amely egyrészt a verseny élénkítése, másrészt a vállalkozások ösztönzése a jogkövető magatartásra volt.
Érdemes volna azonban a jogalkalmazás fejlesztése érdekében az üzleti titkokkal kapcsolatos gyakorlat és a kizárólag a pozitív tartalmú megbízhatósági határozatok nyilvánosságra hozhatóságát felülvizsgálni, és akár jogalkotással korrigálni. Ezzel segíteni lehet a jogalkalmazókat a tapasztalatszerzésben.